Nagy sikerrel, számos szép produktummal, kreativitást támogató közegben zajlott az a kézművesség tábor, amelyet a Pálkövei Ifjúsági Táborban tartottak meg a szünidő végén a TÁMOP támogatása mellett.
Augusztus 20-tól 35 gyermek közel egy hétig élvezhette az alkotás folyamatát ebben a természethez közeli táborban, amelynek szellemiségét azok a tárgyak őrzik, amelyeket a gyerekek szakmai segítségnyújtás mellett maguk készítettek el, majd egy tábori kiállítás keretében mutattak meg a nagyérdeműnek – a szüleiknek.
Alkoss, hass, gyarapíts!
A kézműves táborok célja, hogy kompetencia alapú irányítás mellett, figyelembevéve az életkori sajátosságokat, olyan új élményanyagot szolgáltassanak a résztvevők részére, amelyekkel személyiségük és kreativitásuk még sokoldalúbbá fejleszthető.
Önmegvalósítás a fókuszban
A tömegkommunikáció mértéktelen elnyomó és uniformizáló hatalma mellett jogosan kiállt segítségért az önmegvalósítás. Az önmegvalósítás nem más, mint a személyiség kiteljesítése, vagyis azzá válni, amire a legjobb képességeink és adottságaink lehetőséget adnak. Ahhoz viszont, hogy ennek tudatában legyünk, szükséges az alapos önismeret, amit egy komoly útkeresési fázis előz meg. Az ilyen típusú magunkba fordulásra idő, és stresszmentes környezet hiányában igen kevés lehetőségünk van, – felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. Igenis, tudatosan kell keresnünk azokat a megoldásokat, amelyek megfelelő minőségű relaxációs, az önmagunkkal való foglalkozást középpontba helyező szabadidőt jelenthetnek számunkra. A szülők felelőssége, hogy gyermekeik ilyen irányú igényét felismerjék, és számukra biztosítsák a helyes fejlődéshez szükséges megoldásokat.
Dolgos mindennapok – teret kapott személyiségek
Többek között a fentiek mentén állt össze a kézművesség tábor is, amely hét napon keresztül maximálisan le tudta kötni a gyerekek figyelmét, és olyan élményanyaggal bocsájtotta őket útjukra, amely minden bizonnyal hosszú távon nyújt majd maradandó emlékeket.
Minden tábor életében az első, és legfontosabb feladat a tábori szabályok lefektetése és azok megismertetése: ez itt sem volt másként. Az első napon a vezetők bemutatták, hogy miről is szól majd az elkövetkezendő egy hét, milyen programok várnak a gyerekekre, milyen technikákat fognak megismerni, milyen tárgyak elkészítésére lesznek képesek. Miután sikerült felkelteni a gyerekek érdeklődését, a trénerek válaszoltak az érdeklődő kérdésekre, majd hangsúlyozták a tábor egyik mozgatórugóját: az önmegvalósítást. A hagyományos iskolai modell és szemlélet hajlamos az uniformizálásra, az individuum háttérbe szorítására. Szerencsésnek mondhatja magát az a 35 gyerek, aki részt vehetett a táborban és lehetősége volt belekóstolni abba a pozitív légkörbe, amelyet az alkotás folyamata hat át, és ami teret enged a saját gondolatok, érzelmek, viszonyulások kinyilatkoztatására, mások elé tárására, a vélemény felvállalására, és a különbözőségek elfogadására.
A napi rutin a közös reggeli tornával és a közös reggeli elfogyasztásával indult, majd megkezdődhettek a csoportos foglalkozások. Minden alkotó folyamat egy elméleti alapozással kezdődött, majd az elmélet gyakorlatba ültetésével folytatódott, amelyen keresztül a gyerekek eljuthattak magáig a produktumig. Különösen fontos egy ilyen helyzetben, hogy a csoportdinamika harmonikus legyen, a résztvevők egyike se érezze magát kívülállónak. A közös alkotás megtanítja a gyerekeknek a csapatban való gondolkozás és együttműködés képességét, a mások gondolatainak, véleményének elfogadását, azok integrálását a saját, vagy a csoport nézeteibe.
Egy városi, de lassan egy falusi gyermek hétköznapi estéje sem képzelhető el másként, csak úgy, hogy ül a televízió, vagy a számítógép előtt, és azok elidegenítő, antiszociális attitűdök elmélyítését célzó hatása alatt egyre mélyebbre zuhan az elzárkózás és az apátia süllyesztőjében. Ezzel szemben igazán üdítő egy tábori este, ahol a fentiek helyett játékos foglalkozásokkal, folktivitykkel, népmesék, népi történetek mesélésével, népi játékok bemutatásával és kipróbálásával telik az este, a lehetőségekhez mérten a tiszta levegőn, a szabad ég alatt.
Régi hagyományok újratöltve
Az első kreatív foglalkozás a sárkányeregetés volt, egészen pontosan a sárkány elkészítése pálcikákból, a papír kimérése és felragasztása, majd maga a röptetés, a tábor területén található focipályán. Ez a szabadidős elfoglaltság a tábor alatt többször is visszatért, rendszeres esti programmá vált.
A harmadik napon került sok a tűzzománc technika megismerésére, amely Siklósi Eszter tűzzománcékszer készítő segítségével valósulhatott meg. Eszter, miután elmesélte a gyerekeknek a tűzzománckészítés történetét, megmutatta a tűzzománcékszer készítés lépéseit. Ezután a gyerekeken volt a sor, mindenki két darab tűzzománcékszert készíthetett el. A körmönfonás is egy hagyományos, népi ékszerkészítési eljárás, amit szintén megtanulhattak a résztvevők, s ezáltal újabb, saját maguk által készített ékszerekkel gazdagodhattak.
A technika órák egyik nagy kedvence a gyurmázás, amit a táborban az agyagozás helyettesített – érthető módon szintén nagy sikerrel. A fakultatív formák elkészítése után a vezetők iránymutatása mellett elkészülhettek az agyagedények, majd később a korongozógép kipróbálása aratott osztatlant sikert.
A gyöngy, és a gyöngyből készült termékek manapság reneszánszukat élik, a divatnak is számottevő szereplői napjainkban is. A gyöngyékszerek mellett divatosak a gyönggyel díszített ingujjak, gallérok, vagy passzék. A szakmai vezető iránymutatása mellett a gyerekek megtanulták a gyöngyfűzés alapvető technikáit, majd nekiláthattak a nyakláncok, karkötők elkészítéséhez.
Az ötödik napon mindenki kapott egy pólót, amelyet a foglalkozás végére egyedivé varázsolhatott. A batikolás is egy folyton vissza-visszatérő trend, különösen közkedvelt látványossága és vidámsága miatt. Szerencsére a jó idő is kedvezett a batikolásnak, hiszen a pólók festése és csomózása után arra is szükség volt, hogy a pólók az új színeikkel és mintázatukkal megszáradhassanak.
A divat mellett a lakberendezés is helyet kapott a hét folyamán, hiszen préselt virágokból, és különböző alakzatokkal és mintákkal nyomott textilekből készítettek vászonképeket a gyerekek. A második esetében feladat volt az is, hogy a kép egy történetet meséljen el.
A hatodik napon a papíré volt a főszerep. A papírmerítés technikájának megtanulása révén szebbnél szebb képeslapokat, borítékokat, üdvözlőkártyákat készítettek a gyerekek, míg a papírmasé masszából – a gyurmához hasonlóan – különböző állatokat és figurákat.
Kevés olyan ember van, aki ne szeretné a meggyújtott gyertya hangulatát, ne örülne egy egyedi, kézzel készített színes, vagy mintás gyertyának. A táborban a gyerekek a gyertyakészítés elterjedtebb technikáját tanulhatták meg, a gyertyaöntést. Ehhez a tevékenységhez nagyban elkelt a felnőtt segítség, de az így elkészült produktumok igazán szemet gyönyörködtető darabok voltak.
Büszke családok
A tábort az a kiállítás zárta, ahol a gyerekek bemutathatták az elmúlt egy hét termését, amelyet egytől-egyig ők maguk készítettek. Büszkének lenni felemelő állapot, legyünk bár büszkék magunkra, vagy éppen gyermekünkre, hozzátartozónkra. Ritka pillanatok egyike, amikor olyannyira kézzelfogható a büszkeség pozitív atmoszférája, mint amilyen a tábori kiállítás alatt volt. Mosolytól és elégedettségtől piros gyermeki arcok, és a meghatódottságtól sokszor könnybe lábadt felnőtt szemek: úgy tűnt, az alkotás folyamata elérte célját.
